Ezt az ételt nem kell bemutatni
Mit tehet az ember fia és lánya, ha egy hatalmas beton parkoló közepén találja magát, ahol se hegyek, se szép városi parkok, se Király utca, se egy normális uszoda-szauna nincsen? Ezt a betonozott parkolót nevezzük mondjuk Houstonnak.
Hol találja meg a boldogságot? Mi adhat neki komfortot egy gőzölgő trópusi betondzsungelben?
A válasz különösen szofisztikált.
A KAJA (és a pia)!
Hát, főzünk abból, ami van. Azaz Houstont is értékeljük annak, ami. Nem itt fogsz a legnagyobbakat bulizni. Nem fogsz olyan parkokat találni, mint a Margitsziget. És ha találnál is, a márciustól augusztusig tartó negyven fokban és 50% páratartalomban úgyse lesz kedved kimenni. Vagy azért nem, mert a belvárosban van és az 30 perc autóval, forgalom nélkül, a fene kel azért útra! Szauna – felejtsd el. Normális uszoda – nem, nincs. Túrázás? Arra ott van Colorado, Kalifornia, esetleg a texasi Big Bend nemzeti park, vagy a 2 órára fekvő Austin, ott egy szép folyó – az houstoni bayou-kat erős túlzással nevezhetjük folyónak – és kis dombok is találhatóak. Jó, azért ne számíts a Yosemite-re, mert zömmel kaktusszal és kavicsokkal tarkított dombcsokákat fogsz találni.
Kérem szépen, le kellett ásnunk Maslow piramisának legaljára, az alapokhoz és rájöttünk, hogy étvágyunkat, kulináris érdeklődésünket kell kielégítenünk a komfort érzetéhez.
Ha New York a Nagy Alma, akkor Houston a Nagy… Taco!
Mert a sok külföldi munkavállalónak köszönhetően Houston egy hatalmas kultúrális olvasztó tégely.
Kínait ennél? Jöhet. Van minden sarkon. Ez még Budapesten sem újdonság. Indiait ennél? Persze, itt van egy a szemben. Meg amúgy mindenhol. Üljünk be valahová. Mexikói kaja? Minden második házban, de nem csak tradicionális, hanem a texasi-mexikói kaja ötvözete, a texmex is. Thai? Van egy thai ismerősöd, meghívott magukhoz, majd főz Neked. Sushi? A Krogerben 6 dollárért megkapod. A sushi pultban frissen készítik Neked a nénik (a California roll a legjobb!). Ha ennél kifinomultabbra vágysz, természetesen van tradicionális sushi étterem is, nem egy, de nem is kettő. Cajun kaja? Na, ez már egzotikusabban hangzik! Nem is magyarázom most el, hanem majd egy New Orleans bejegyzésben! Mert a cajun konyha szorosan Lousiana államhoz kapcsolódik, de Texasban is hódít.
Ez itt a kedvenc mexikói kajáldnánk, az El Gallo. Egy család üzemelteti és a pincérek csak un poquito beszélnek angolul 🙂
Taco buszok mindenhol vannak. Ez itt épp a Houston Center of Photography-nál
A Corona itt nagyon megy. Előszeretettel kérik egyes söröket itt “dressed”, azaz díszítve, ami legtöbbször a sót és a lime-ot jelenti. Nekem nagyon bejön! (a lime és a só, a sört természetesen megvetem!)
Perro colombiano – “kolumbiai kutya”, avagy a kolumbiai hotdog ananász szósszal, pirított hagymával, majonézzel, mustárral és sajttal. Isteni! Paisas’ Twin étteremben zabáltunk éppen.
Fine és nem olyan fine dining
Mennyi itt a kint étkezés? Attól függ. Az átlagos amerikai családok hetente 3-4 alkalommal – vagy akár minden este – kint esznek. Egy tál étel 10-15 dollár (kb. 2700-4000 HUF) környékén mozog, ebből már egy igényes hamburgert és köretet el tudsz fogyasztani. Elsőre soknak hangzik, de itt a minimál órabér 7.25 dollár és még a legegyszerűbb munkakörökben (pl. bolti eladó) is megkeresel 9-10 dollárt óránként. Vendéglátásban akár még többet.
Mi két okból nem eszünk sokat kint: egyrészt, nem akarunk 600 kilósak lenni és inkább itthon főzünk, abban legalább tudjuk mi van. Másrészt, amerikai bérek ide vagy oda, mégsem akarunk hetente 30-40 000 forintot arra költeni, hogy kint együnk. Mivel az amerikaiak nem a spórolásról és a tudatos étkezésről híresek, őket ez nem különösen zavarja.
Napi menünk: Hamburger, steak és sör, ebben a sorrendben.
A bökkenő viszont az, hogy Houston… Houston a kint étkezés fellegvára. Pocakos üzletemberek tömik délben a poboyt a gumboval (cajun konyhában a szendvicsek és levesek neve), este pedig a steaket az asszonnyal, mert évforduló van. Fiatalok eszik a donutot (édes fánk) reggel, délben egy kis gyorskajával, hambival öblítik le. Ez itt benne van a kultúrában.
Mégis, miért lettünk mi is – ha csak önmegtartóztató módon is – ekkora hedonisták az olajipar fellegvárában?
Mert ez az evilági örömök egyik legkönnyebben elérhető forrása és Houston két kézzel dobálja rád a jobbnál jobb falatokat.
És lássuk be. Ha közösségi tevékenységre vágysz itt, a golf klubbokon kívül nem sok más választásod lesz. A közös evés itt a szocializáció alapja: ha együtt akarsz lógni a barátaiddal, grilleztek, esztek a parkban, elmentek együtt kajálni valahová, megvendégelitek egymást. A houstoni lakók szívéhez ugyanis a gyomrukon keresztül vezet az út.
A sokféleség nem csak a kajában, hanem az emberekben is megmutatkozik. Bár azért a konzervatív délen vagyunk, mindenféle nációt vonzanak ide a munkalehetőségek (értsd, az olaj), az olcsó ingatlanárak és az amerikai sztenderdekhez képest olcsó megélhetés.
Néha kicsit németek és franciák is vagyunk. Perec és sajtos croissant. Perec – Bowl and barrel; croissant – Flo Paris Bakery Café (a tulaj valahonnan Libanonból, az eladó venezuelai)
Ettől lesz olyan színes ez a város nem csak kaja tekintetében, hanem kultúrálisan is. És talán ennek köszönhető, hogy aki ide költözik, cserébe kinyílik neki is a világ: nem csak a nemzetközi kaják, hanem az emberek/emberi kapcsolatok tekintetében is. Úgyhogy, értékeljük Houstont annak, ami: egy hatalmas beton parkoló, egy olvasztótégely, ahol ha figyelsz, nagyon jó burgerekbe, taco buszokba, sushiba és megszámlálhatatlan kultúrális háttérrel rendelkező barátra bukkanhatsz.
Közösségi reggeli a Dish Society-ben. Tojás és édesburgonya, utóbbi errefelé nagyon fut köretként.
Tavaly így adtunk hálát, köszi Kriszti!
Reggeli iraki módra, köszönet Dhahának!
Magyar-francia-olasz-amerikai-mexikói kapcsolatok az “apró” tálnyi mexikói ételek felett. A súlyunk még mindig tart!
From the US with love | Amerikából szeretettel 